Gyakorlati filozófia

Ma, ha valakire azt mondják, hogy idealista, sokan még mindig arra gondolnak, hogy egy álmodozó, valóságtól elrugaszkodott célokért küzdő emberről van szó. A fogalmat a fiatalsággal, tapasztalatlansággal is kapcsolatba hozzák. A köztudatban ennek ellentéte pedig a felnőtt, gyakorlatias ember, aki két lábbal áll a földön, aki komoly, megvalósítható célokat tűz ki magának, és tudja, hogyan lehet ezeket elérni.

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola veszprémi központjában 2026. június 9-én filozófiai előadáson vehettek részt az érdeklődők.

Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola központjai különböző filozófiai, kulturális kérdéskörökről tartanak előadásokat, workshopokat, amelyek szervesen kapcsolódnak a mindennapi élet kihívásaihoz. A veszprémi központ 2026 júniusában Platón egyik mitikus történetbe ágyazott tanításának feldolgozását választotta programja alapjául. Eszerint egy Ér nevű görög harcos a halála után csodálatos módon a szemtanúja lesz annak, hogy mi történik az elhunytak lelkeivel a túlvilágon, majd mikor tetszhalott állapotából felébred, hogy elmeséli tapasztalatait a még élőknek, hogy ezek fényében jobb döntéseket hozhassanak.
 

Az Új Akropolisz vidéki házában, amelyet a tagok csak Fellegvárként emlegetnek, a filozófiai iskola 2026. május 30-31-én már 52. alkalommal tartotta meg filozófiai továbbképzését. Az eseményen az ország több vidéki központjából és a Központból is érkeztek résztvevők és instruktorok.

Ezen az élményalapú programon Platón egyik legizgalmasabb mítosza vezet végig az élet, a halál és a döntéseink kérdésein. A közös beszélgetés után egy játékos önismereti utazás következik, ahol a résztvevők a lélek útjának állomásain haladnak végig – képzelet, reflexió és játékos feladatok segítségével.

Platón a barlanghasonlat magyarázatában összehasonlítja a szemet a lélekkel. Ha a szem arra irányul, amit a nap megvilágít, jól lát. Hasonlóképpen, ha a lélek arra irányul, amit az igazság világít meg, megismeri és tisztán fogja látni. Nem tapogatózik a sötétben, miközben a múló, folyton változó vélemények világában bolyong. A történések mélyebb okait keresi. Ennek megfelelően, ha a figyelmünket többnyire a külső ingerek kötik le, kevesebbet fogunk a dolgok mélyére nézni, hogy az eredetüket és az értelmüket kutassuk.

2026. május 19-én ismét tagtalálkozót rendeztek az Új Akropolisz Központjában. A szót Grúsz Róbert, a filozófiai iskola magyarországi elnöke vitte, aki beszámolt a tagoknak a szervezet legutóbbi nemzetközi találkozóján megismert projektekről, friss célokról, mint pl. a Tudomány és filozófia nevű tervezett hazai és nemzetközi konferenciáról, amelyet az elkövetkezendő években terveznek életre hívni.
 

A program témái:
1. Önazonosság és belső tartás - sztoikus erények
2. Memento mori - Mit tennél, ha ez lenne első és egyben utolsó napod?
3. Elfogadni, amire nincs ráhatásod, és jobbítani, amire van

A sztoikus embert nem a külső körülmények határozzák meg, hanem a saját lelke.

Május 13-án, 18 órakor Győrben

Odüsszeusz, Ithaka királya 10 évig harcolt Trója falainál, majd 10 éven át bolyongott a világban, és mire hazaérkezett ismeretlen koldusnak kellett álcáznia magát. Az otthonunk attól válik otthonná, hogy ott lehetünk leginkább azok, akik vagyunk. Ezért is az egyik legfájóbb érzés, ha idegennek érezzük magunkat odahaza, vagy még inkább, ha idegennek érezzük magunkat a saját bőrünkben.

Hogyan maradjunk önmagunk, miközben másokhoz kapcsolódunk?
Mindannyian vágyunk a szabadságra, szeretnénk magunk dönteni életünk dolgai felől. Ugyanakkor lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy szükségünk van egymásra. A hétköznapi szükségleteinktől – mint az orvosi ellátás vagy fűtés – egészen a legmélyebben megélt boldogságunkig, amit csak megosztva érezhetünk teljesnek, ezer szállal kötődünk másokhoz. De hol húzódik a határ az egészséges együttműködés és az önfeladás között?

Május 22-én pénteken Budapesten, a Műterem kávézóban.